„Jajj, de búsan süt az őszi nap sugára
Az aradi várbörtönnek ablakára!
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt
Ki a tömlöc fenekén a halálra kész..”
Hagyományaink szerint az idén is az 5. évfolyam segítségével emlékeztünk meg az 1849 október 6-án kivégzett magyar honvédtisztekről.
Délelőtt az iskolarádión keresztül hallgathatták a diákok a megható irodalmi összeállítást,
melyben a fenti balladát közösen énekelte a két osztály.
Délután 4 órakor az ötödikesek küldöttsége tanáraikkal együtt vett részt a városi megemlékezésen a Rózsakertben,
ahol minden iskola, így a miénk is egy szál fehér rózsát helyezett el a vértanúk arcképei elé.
Érdekes volt a lemenő nap sugaraiban látni az összegyűlt csöndes ünneplőket, a tisztelgő huszárokat,
miközben a főútról behallatszódtak a délutáni csúcsforgalom harsány zajai.
Furcsán, túl magasan szólalt meg a végén a Szózat a hangszóróból. Így csak halkan – de azért mégis szépen – együtt tudtuk énekelni:
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, óh magyar! ”
