Határtalanul a Felvidéken
Szombaton fájdalmasan korán kellett felkelnünk, hogy az egész 7. évfolyam (és páran a 8.-ból) időben el tudjon indulni Szlovákiába. Az első úticél nem a szállásunk volt, hanem egy gyönyörű kastély, ami valaha az Andrássy családé volt. A kastély ma múzeumként működik, eredeti bútorokkal és dísztárgyakkal berendezve. Ez után tovább indultunk és nem álltunk meg egészen a Dobsinai-jégbarlangig. A barlangban a hőmérséklet állandóan fagypont alatt van, így a hatalmas jégtömbök nem olvadnak el. Fantasztikus volt, csak kicsit nehéz volt koncentrálni, miközben az orromtól a lábaimig teljesen átfagytam. A nap utolsó állomása a szálláshely volt, ahol meglepően jó körülmények között tudtunk lepakolni, vacsorázni, majd aludni. A következő nap a Thököly várban voltunk, ahol végig néztük a kiállítást, aztán elindultunk Lőcsére. Itt kaptunk két órát mászkálni, ami végül nagyon jól telt. Nem igazán tudom a többiek mit csináltak, de mi páran találtunk egy nagy kőfalat, amire felmásztunk és szedtünk egy zacskó bodzát, amiből később szörp is készült. Hétfőn tutajoztunk a Dunajecen. Ez is felejthetetlen élmény volt, körülöttünk mindenütt hegyek voltak, sokat meséltek nekünk az ehhez kapcsolódó legendákról. A negyedik napot egy tónál kezdtük, bár nem láttunk belőle sokat, mert a köd mindent eltakart. Ezután a Szlovák-paradicsomba mentünk, ahol egy gyönyörű, bár kicsit saras helyen vettünk részt egy kimerítő, de élvezetes kirándulásban. Szerdán hazafelé indultunk, de útközben megálltunk Kassa városának főterén, itt is kaptunk egy kis szabadidőt, ezután pedig egyenesen haza mentünk. Köszönjük szépen a lehetőséget Ancsi néninek, Levente bácsinak, Anikó néninek, Anna néninek és Vali néninek, az idegenvezetőnknek, aki nélkül nem lett volna ilyen ez a kirándulás.
Karánsebessy Tünde, 7.z
