Közösségerősítő, nemzedékeket összekapcsoló tanulmányi kirándulást szerveztünk a 7.a és a 8.z osztályoknak a budapesti Néprajzi Múzeumba és a Sziklatemplomba. A program teljes egészében a Katolikus Pedagógiai Intézet pályázatán elnyert összegből, szülői hozzájárulás nélkül valósult meg.
Gyermekeink többsége egyre kevésbé ismeri a felmenőit és az ő életüket. Valójában mindannyian nagyon eltávolodtunk már nagy- és dédszüleink mindennapi tevékenységeitől, szokásaitól. Alig ismerjük és értjük azt az iparosodás előtti, ‘ételéről, lakásáról, otthona melegéről, viseletéről, használati eszközeiről még önmaga gondoskodó’ életet, amit ők örököltek, azokat a körülményeket, amik számukra természetesek voltak, mert beleszülettek. A hiányzó láncszemek keresésében, összegyűjtésében szerettünk volna kicsit segíteni az új Néprajzi Múzeum csoportos foglalkozásaival. A tematikus ‘bejárás’ az identitás fogalmának tisztázásával indult, ’tárgy-gyűjtéssel’ és bemutatással folytatódott, végül a legkülönbözőbb korok és földrajzi tájegységek kerámiái közötti ’rendrakással’ fejeződött be. A foglalkozások minden tematikus egységben a gyerekek aktív részvételével, interaktív módon zajlottak, a viszonylag kevés tényszerű ismeret mellet nagyon sok saját élmény, önálló munka jellemezte a múzeumban töltött időt. Közösségi élményszerző tanulmányi kirándulásunk mottója ezekhez a foglalkozásokhoz kapcsolódott: „aratni az tud, aki a szántás-vetés munkáját idejében elvégezte”.
Nagyjából dél körül tudtunk elindulni, és gyalog a Hősök terén keresztül, majd kisföldalattival, onnan pedig villamossal utaztunk a Fővám térig. Ismét gyalog, át a Szabadság-hídon, ahol röviden megismerkedtünk a vámházak, a Műszaki Egyetem, a Corvinus és a Vásárcsarnok épületeivel, felfedeztük a híd tervezett hőtágulásának látható elemeit, amikről fizikaórán tanultunk, és megérkeztünk második célunkhoz, a Gellért térre. A nap lelki szálát ugyanis a hosszú ideig elfalazott budai pálos Sziklatemplom meglátogatása jelentette. A templomban bekapcsolódtunk a szentségimádásba, utána énekeltünk, rövid ismertetőkkel készültünk a Sziklatemplom és a pálos rend történetéről. Közös imádkozás, apró emléktárgyak vásárlása és a pálos rend jelképes támogatása után ismét gyalog, majd járművekkel jutottunk el kacifántosan a Nyugati pályaudvarra, miután a gyorsaságunkat, ügyességünket is próbára tevő vezető nélküli négyes metrót is megcsodáltuk.