„Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük” – Méltóságteljes megemlékezés az aradi vértanúkról Vácon és a Karolina Iskolában
Október 6-a a nemzet gyásznapja, de egyben a lelki nagyság, a hűség és a keresztény remény örök mementója is. Nemzeti emléknapunk alkalmából Vác városa és a Karolina Iskola közössége mély tisztelettel és bensőséges lélekkel hajtotta meg fejét az aradi tizenhárom honvédtábornok és Batthyány Lajos mártír miniszterelnök emléke előtt.
A megemlékezéssorozat iskolánk közössége előtt vette kezdetét: az 5. évfolyam diákjai és tanárai nagy szorgalommal felkészített ünnepi műsorral álltak társaik és tanáraik elé.
A diákok előadása nem csupán a történelmi tényeket elevenítette fel, hanem a hősök emberi és lelki nagyságát, a családjaikhoz fűződő mély szeretetet és a hazáért vállalt áldozat súlyát is érezhetővé tette a diáktársak számára. A szereplők megrendítő és hiteles tolmácsolása igazi nevelő erejű példává formálta a múlt üzenetét az egész iskolaközösség szívében.
Délután 16 órakor Vác Város Önkormányzata és a Madách Imre Nonprofit Kft. szervezésében a Rózsakertben, a 13 honvéd tábornok emlékhelyén gyűltek össze a város polgárai, diákjai és emlékezői. Az ünnepi műsorban a Karolina iskola diákjai működtek közre, méltó művészeti keretet adva a megemlékezésnek és a főhajtásnak.
Az egybegyűltekhez Krauszman Péter, a Karolina Katolikus Általános Iskola, Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskola főigazgatója intézett mélyreható ünnepi beszédet.
A főigazgató beszédében hangsúlyozta: pedagógusként és egyházi iskola vezetőjeként e napra nem puszta történelmi gyászként, hanem a hitvallás és a lélek győzelmeként tekint. Felidézte a mártírok utolsó éjszakáját, ahol a rideg cellákban nem a kétségbeesés, hanem a hitből, a tudományból és a művészetből fakadó belső béke uralkodott.
Külön kitért a felekezeteken átívelő testvériségre: katolikus minoriták és református lelkészek közösen kísérték el a földi élet határáig a különböző hitvallású, de a hazaszeretetben eggyé vált hősöket. Felidézte a mélyen muzsikus Láhner György tábornok alakját is, aki fuvoláján Donizetti áriájával csendesítette le lelkét a Teremtő előtt, kimondva a megrendítő igazságot: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
A beszédben megszólaltak a többi vértanú utolsó óráinak örökérvényű tanúságtételei is: Török Ignác Isten előtti tiszta lelkiismerete, Damjanich János szavai a halál feletti diadalról, valamint Aulich Lajos zsinórmértéke az önzetlen kötelességteljesítésről: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.”
A beszéd legfontosabb gondolatai közvetlenül a jelen lévő fiatalokhoz szóltak. Kiss Ernő altábornagy szavait idézve
– „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük”
– iskolánk főigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai ifjúság feladata a békés mindennapokban megélni azt a gerincességet és erkölcsi tisztaságot, amelyet a hősök Aradon mutattak meg.
A megemlékezés a virágok elhelyezésével és csendes főhajtással zárult, megerősítve a jelenlévőkben a közös hitet, a nemzeti összetartozást és a hűséges szolgálat értékét.
