Április 11-én ünnepeltük a magyar költészet napját. Egy rendkívüli magyarórára gyűltünk össze az 5-6. órában harminc felső tagozatos diákkal. A megemlékezésünk első felében mindenki mondott vagy olvasott egy általa választott kedves verset, majd kiscsoportokban József Attila Születésnapomra című versének átköltésein keresztül fedeztük fel az eredeti vers zsenialitását, játékosságát, dallamát.
JÓZSEF ATTILA: SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. ápr. 11.
