Skip to main content

Szeretettel gratulálunk Pannának, aki mély gondolatokat és érzelmeket megjelenítő esszéjével megnyerte a Juhász Gyula Általános Iskola irodalmi pályázatát!

Stipka Panna: A barátságról

A barátság két ember közötti olyan kapcsolat, ami több, mint
rokonszenv, több mint haverság, sokkal szorosabb kötelék. A barátok
mindig megértik egymást. Nem kell, hogy azonos legyen a véleményük,
a gondolkodásuk. Az sem akadálya a barátságnak, ha teljesen más
személyiségűek. Néha még jó is, ha nem tökéletesen egyformák. Ami
az egyik emberből hiányzik, lehet, hogy pont az van meg a másikban,
és ezért kötődnek egymáshoz. Mindent elmondhatnak egymásnak,
nincs köztük sértődés, harag. A jó barátra mindig lehet számítani.
Nemcsak akkor, ha amikor éppen ráér, vagy nincs más dolga. Bármikor
és bárhol fordulhatunk hozzá.
A magyar irodalom legendás barátsága Arany és Petőfi között volt.
Nagyon különböző természetű emberek voltak. Arany János nyugodt,
békés természete kiegészítette Petőfi Sándor lobbanékony, hirtelen
haragú, néha meggondolatlan személyiségét. Mindkettejüknek a
legfontosabb a költészetben a nép felemeltetése. Nem volt köztük költői
versengés, mindketten a másikat tartották nagyobb költőnek. Óriási
megtiszteltetés volt számukra a másik baráti szeretete. Mikor Petőfi
csatába indult, a számára legdrágább feleségét és kisfiát Aranyékra
bízza. A szabadságharc leverése után Arany János többszörösen is
gyászol, mert elveszíti költőtársát és legjobb barátját. Még az íráshoz
sincs kedve a lelki társ hiánya miatt.
A barátságnak egy különös formája az, amikor az ellenségek az élet
rendkívüli helyzetében barátokká válnak. Erre látunk példát A kőszívű
ember fiaiban. Palvitz Ottó és Baradlay Rihárd párbaja után a haldokló
Palvitz Ottó az ellenfelére –aki legyőzte őt párbajban- bízza a
legdrágább kincsét a gyermekét. Biztos benne, hogy Rihárd meg fogja
találni, és fel fogja nevelni. Ez a két ember, ha a háború nem tette volna
őket ellenséggé, igaz barátok lehettek volna. Amikor két ország
háborúban áll egymással, az egyszerű emberek között lehetett
barátság. Nagyon nehéz ilyen helyzetben is megőrizni az erős
köteléket, mert több a közös bennük, mint ami elválasztja őket. Akkor is
nehéz megőrizni két ember szoros kapcsolatát, amikor a körülötte
lévők, akár a családja is, ellenzik ezt a kapcsolatot.
Nagyon fájdalmas a barát elvesztése. Nem feltétlen a halálra kell
gondolni, elég az is, ha csak a csalódunk a barátnak hitt személyben.
Főleg akkor, ha az ember nem is érti, mi történt. Hatalmas
megrázkódtatás, amikor a barátnak hitt személy, akivel minden titkot
megosztottunk, teljesen megbíztunk benne, szerettük, hirtelen értetlen
módón ellenünk fordul. Ilyenkor az ember teljesen kétségbe esik,
magába fordul, és keresi, mit rontott el. Rájövünk, hogy akiről azt hittük,

hogy ismerjük, teljesen, más ember. Az a baj, hogy egy ilyen csalódás
után már nem merjük megnyitni a szívünket, nem merünk valakit közel
engedni magunkhoz. Ez akkor a legrosszabb, ha ez nagyon sokáig tart.
A csalódástól való félelem gátja lesz annak, hogy újra teljes szívünkből
szeretni tudjunk valakit.
Lehet sok jó ismerős, sok haver, de az igazi barát, az nagyon kevés, és
nem mindenkinek adatik meg.
Nagyon nagy kincs az igaz barát, meg kell becsülni!